Apáczaisok voltak

–Poros Gábor [PG] és Benke Eszter [BE] 1978-tól 1982-ig járt az Apáczaiba, majd a család következő generációja is ugyanazon iskola padjait koptatta. Göndör Fruzsina és Poros Dániel (7.c) velük készített interjút.

 

-[PG] Párhuzamos évfolyamra jártunk, Eszter általános, én angol tagozatra, tehát C és D osztályba. Akkor még nem volt hatosztályos képzés.

-Az angol tagozat után a nyelvvel kapcsolatos pályát választott?

-[PG] Az az érdekes, hogy én nem, de Eszter igen. Én a műszaki egyetemre mentem, függetlenül attól, hogy angoltagozatos osztályba jártam.

-[BE] Én pedig az ELTE-re mentem angol szakra, és ötödévben gyakorlóként jártam vissza. A saját orosztanárnőmnél gyakoroltam az oroszt, Gábor angoltanáránál pedig az angolt.

-Milyen érzés volt a pulpitus túloldalán állni?

-[BE] Kistanárként és diákként is jó volt, de nem ez volt az első tapasztalatom, hogy a saját iskolámba visszamentem tanítani, mert az általános iskolámba is visszajártam. Ott kicsit kellemetlenül éreztem magam, de itt nagyon jó volt.

-Az egyes tantárgyak már akkor is csoportokra voltak bontva, mikor ide jártak?

-[BE] Igen, de még csak a nyelvek. Az osztály egyik fele latint, a másik fele angolt tanult, és az orosz is bontva volt.

-Melyik tanáraikra emlékeznek legszívesebben?

-[PG] Mindenkire szívesen emlékszem, de vannak különleges tanárok, például az angoltanárom, Vágó György tanár úr, tőle nagyon sokat tanultam. Szerencsém volt a két jó történelemtanárommal: Virág tanár úr csak fél évig, Kecskeméti tanár úr két évig tanított. Neki az volt a szokása, hogy behozott egy rádiót az órákra, kinézett a folyosóra, és ha nem jött senki, bekapcsolta a Szabad Európa Rádiót, amit akkoriban még nem volt szabad hallgatni. Együtt hallgattuk a világban zajló dolgokat, ez volt az igazi újkori történelem.

Azokra a tanárokra is szívesen emlékszünk ma vissza, akiket akkor még furcsának láttunk. Ilyen például Karakas tanár úr, a kémiatanárom, aki pedáns rendszeretetéről volt híres. Mihályfi tanár úr, a testneveléstanárom Balázst is tanította. Ő és Zsigri tanár úr voltak, akik a gyerekeinket is tanították. Vele kapcsolatban az az érdekes, hogy én meg az ő fiát tanítottam gitározni.

-[BE] Én először is az osztályfőnökömet, Falta tanár urat említeném meg, aki matematikát tanított. Ha a tanáraimra visszagondolok, az a szomorú, hogy sokan már nem élnek közülük. Aki legkorábban halt meg, Varga Ernő tanár úr. Egyszer azt mondta, érettségikor leszünk a legokosabbak. Igaza is lett, szerintem. A magyartanárunk, Szilágyi Péterné tanárnő két évig tanított minket. Tőlünk ment nyugdíjba, de nagyon nem akartuk, hogy elmenjen tőlünk, szépen elbúcsúztattuk. Akit még mindenképpen meg kell említenem, az Bächer Iván, aki nem tanárunk, hanem történelemből tanárjelölt volt nálunk, és korábban ő is az Apáczaiba járt. Nagyon szép nekrológot írt a magyartanárnőnk halálára. A gyerekekkel egy közös tanárunk volt, Molnár Zsolt tanár úr. És még egy emlékezetes dolog az iskolai élettel kapcsolatban: Mikor befejezték nálunk a tanárjelöltek a gyakorlótanítást, előadtunk nekik egy kis „színdarabot” a nálunk eltöltött időről. Ez hasznos volt nekik ahhoz, hogy kívülről lássák magukat, hogyan tartották az órákat.

-A volt osztálytársakkal tartják még a kapcsolatot?

-[PG] Az osztálytalálkozókra sokan eljönnek, és néhány osztálytárssal szoktunk még máskor is találkozni.

-[BE] Mi sűrűbben találkozunk volt osztálytársainkkal. Vannak például, akik külföldön dolgoznak, és amikor hazajönnek, akkor általában összejövünk páran. És van még egy érdekes apropója a találkozásoknak, hogy néhány osztálytárs gyerekei is ide jöttek tanulni, a felvételik után beszéltünk egymással, és tapasztalatokat cseréltünk.

-Az iskolai menza akkor is működött?

-[BE] Igen, működött, de én nem ettem ott, csak egyszer próbáltam ki, aztán inkább beszélgetni jártunk oda órák után.

Szép emlékem még az iskoláról, hogy volt iskolaújság, aminek én voltam egy ideig a főszerkesztője, évente 4-5 szám jelent meg, mindig nagy lelkesedéssel írtuk és olvastuk.

-A gyerekeknek ajánlották az iskolát, vagy maguktól választották ezt?

-[BE] Igazából másik iskola fel sem merült, mert két apáczais szülő gyerekénél szinte természetes, hogy ide jöjjön.

                                                                                                                                                JUBILEUMI ÉVKÖNYV, 2006

Palkovics Margit, a Vörösmarty Mihály Gimnázium földrajztanára is az Apáczai diákja volt. Klapka Alma, Süli Dorottya és Koncz Anna (8.c) őt választották interjúalanynak, mert saját diákévei után úgy döntött, hogy idősebb fiát, Bálintot is az Apáczaiba küldi.

 

-Miért választotta az Apáczait, kellett-e akkor is felvételizni?

-Én 1978 és 1982 között jártam az Apáczaiba. Egy kis faluból, Bakonybélből jöttem. Az osztályfőnököm ajánlotta az iskolát, ahová tehetséges gyerekeket vártak. Azt is elmondta, hogy a távolság sem akadály, mert nagyon színvonalas kollégium is van az iskolában. Ekkor még annak, aki gimnáziumba készült, csak szóbeliznie kellett, de aki be akart kerülni a kollégiumba, annak még írásbeli vizsgát is kellett tennie matematikából, magyarból és oroszból. Én az angol tagozatra szerettem volna menni, de a nyelvérzékem nem volt elég jó, ezért az általános tagozatra kerültem, de nem bántam meg.

-Voltak-e olyan tanárai, akik még most is itt tanítanak?

-Az osztályfőnököm, Falta Zoltán tavaly még tanított óraadóként matematikát. Ott van még Molnár Zsolt tanár úr, aki földrajzot tanított nekünk kezdő tanárként. Először féltünk tőle, de később nagyon megszerettük, és rendszeresen jártunk vele kirándulni. Én miatta lettem földrajztanár, mert nagyon megszerettette velem a földrajzot. Flórik tanár úr volt a fizikatanárunk. Igaz, nem nagyon szerettük a fizikát, de őt nagyon kedveltük. Mihályfi tanár úrral sokat jártunk atlétikaversenyekre, és nagyon jó eredményeket értünk el. Az Apáczai Napokon akkoriban sok tanulmányi versenyt rendeztek, ezeken történelemből és földrajzból értem el jó helyezéseket. Tanárjelöltként is az Apáczaiban „végeztem”. Nagy Sz. Péter osztályában tanítottam földrajzot, a vezetőtanárom pedig Molnár Zsolt volt.

-És milyen volt a kollégiumi élet akkoriban?

-Mi négyen voltunk egy szobában, nagyon jó társaságot alkottunk, sok közös programot szerveztek nekünk. Körülbelül ötven fiú és ötven lány lakott a kollégiumban. Reggel kötelező volt a reggeli torna, este pedig a tévéhíradó. Mivel én jó tanuló voltam, és versenyekre is mentem, ezért nekem nem volt kötelező a tanulószoba, saját magam oszthattam be az időmet. Ekkor még a szombat is tanítási nap volt, így nem igazán jártam haza hétvégenként sem. Vasárnaponként elmehettünk moziba, színházba vagy kirándulni. A jó tanulók kollégiumi ösztöndíjat is szerezhettek.

-A későbbiekben számított-e valamit, hogy az Apáczaiba járt?

-Mindenképpen. A főiskolai felvételim jól sikerült, és földrajztanár lett belőlem. De a legbüszkébb arra voltam, hogy nyelvet tanulhattam, mert ez akkoriban nagyon ritka dolog volt. Az iskola számomra kinyitotta a világot.

                                                                                                                                                JUBILEUMI ÉVKÖNYV, 2006