INTERJÚ

Bolgár Andrea és Király Anna (9.a)

dr. Borhidi Attilánéval

készített riportot, aki közel negyven éve tanít az iskolában.

 

-Szeretettel köszöntjük a tanárnőt! Szeretnénk megkérni, beszéljen arról, milyen volt az Apáczai gimnáziumba kerülni.

-Az 1967/68-as tanévben kerültem ide, majd kémia vezetőtanár lettem. Előtte a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tanítottam. Nagy szorongás volt bennem, milyen lesz a főváros egyik legnevezetesebb iskolájában tanítani. Igaz, akkor még nem volt olyan nagyhírű, mint napjainkban, hisz csak pár évvel előtte lett gyakorlóiskola.

-Már középiskolás korában is biológia-kémia szakos tanár szeretett volna lenni?

-Nem, vegyész szerettem volna lenni, de oda nem sikerült bejutnom. Helyette a biológia-kémia tanárszakot ajánlották. A választás nehéz volt, mert a kémai mellett nagyon szerettem a magyart és a történelmet is.

-Mikor kapott a tanárnő először osztályt?

-Rögtön abban az évben, amikor idekerültem. Valószínűleg azért is esett rám a választás, mert a Szilágyiban is osztályfőnök voltam. Az Apáczai akkor még tizenkét évfolyamos gyakorlóiskolaként működött: a felső tagozatosok közül – itt három párhuzamos osztály volt – csak a jeles tanulmányi eredményt elért diákok mehettek a gimnáziumi osztályba. Ide kerültek még Budapest más általános iskoláiból a szorgalmas, jó képességű gyerekek. Ezen kívül szerveztek egy D, angoltagozatos osztályt is, aminek az osztályfőnöke lettem.

-Milyen volt az osztályközösség?

-Az érdeklődési körük nagyjából azonos volt, hiszen mind angol tagozatra jelentkeztek. Talán abban is volt valami jó, hogy különböző helyekről jöttek, így nem voltak már eleve kialakult baráti körök, mint a másik három osztályban. Az első év feladata az osztályközösség kialakítása volt; jó kis társasággá váltak. Két csoportban tanulták az angol nyelvet: az egyiket Vágó tanár úr, a másikat Korenchy tanár úr tanította. Azóta már mindkettőjükről termet is neveztek el az iskolában. Addig voltam osztályfőnök, amíg kémia helyett biológiából nem lettem vezetőtanár. Így nem tudtam elsőben tanítani (nem volt biológiaóra), ezért nem kaphattam osztályt. Nehéz szívvel hagytam abba a kémia tanítását, mert roppantul logikus és a gyerekek gondolkodását fejlesztő tárgynak találom.

-Hogyan változott a tantermek elhelyezkedése a hatvanas évekhez képest?

-A tanári szoba, a biológia, a fizika, a színházterem (amit akkor klubteremnek hívtak) ugyanott volt, a kémia nem. Körülbelül tíz-tizenöt éve alakították át úgy, hogy a biológia, a kémia termei és a labor egy folyosón legyenek.

-Milyen különleges ajándékot kapott diákjaitól?

-A magam részéről, én mindig azokat az ajándékokat értékeltem – értékelem napjainkban is – amit a gyerekek maguk csinálnak. Az első osztályomtól egy agyagból készített virágcserepet kaptam, amibe belekarcolták a nevüket. Ez az ajándék, elég rémes állapotban bár, de még most is megvan. Őrizgetem a kirándulásokról és a klubdélutánokról készült fotókat.

-Mennyiben változott a biológia tanítása a komplex természettudományi tagozat bevezetésével?

-Marx György professzornak az ötlete volt a tagozat bevezetése. Szerinte (és szerintem is) jobb, ha a gyerekek komplex módon foglalkoznak a természettudományokkal. Kezdetben így a biológia csak a harmadik-negyedik osztályban csatlakozott a kémia és a fizika tanításához, de akkor igen magas óraszámban és gyakorlati képzéssel együtt. Könnyebb volt így tanítani, mert egy csoportban csak a fele osztály volt. Közülük is sokan választották az orvosi pályát.

-Már abban az időben is tettek külföldi kirándulásokat az osztályokkal?

-Igen. Nagyon hasznosnak és jónak tartom a kirándulásokat, éppen ezért valahányszor lehetett, mindig mentünk kirándulni, belföldön, külföldön egyaránt. Nemcsak szakmai vonatkozásban volt tanulságos, hanem azért is, mert egészen más oldalról ismeri meg az ember a gyerekeket egy kirándulás alkalmával.

-Mióta vesz részt a tanárnő a franciaországi utakban?

-Úgy emlékszem öt évvel ezelőtt vettem részt először ebben a francia programban. A téma biológiai jellegű volt, Zirkuli Zsuzsa kolléganőm kért meg arra, hogy tartsak vele. A víz volt a feldolgozandó téma. A következő úttal kapcsolatos téma az erdő volt, a mostani pedig a kertek. A ti életetekben nagyon sokat jelent az, hogy utazhattok, világot láthattok és csodálatos élményekkel lehettek gazdagabbak.

-Köszönjük szépen az interjút!

                                                                                                                                  JUBILEUMI ÉVKÖNYV 2006.

 


Comments: 0