Grolmusz Vince:

Búcsú Horváth Jánosnétól

 

Ő elvitt minket az athéni agorára, ahol tógában vitatkoztunk versekről és politikáról, meglestük Zeusz és Héra titkait az Olümpuszon, vívódtunk Antigonéval Kreón parancsa és az erkölcs kényszere között. Odüsszeusszal együtt rejtőzködtünk el a birkák között, félve Küklopsz szörnyű haragjától. Ő tömte be a fülünket viasszal, hogy a szirének éneke el ne térítsen utunkból.

Misztériumjátékot mutatott nekünk a középkori Párizsban, majd hazafelé a déli hőségben egy fa alatt megpihenve trubadúrok énekeltek Abélard és Héloїse szerelméről.

Gellért püspökkel együtt hallgattuk a magyarok munkadalát, és megjegyeztük István király intelmeit. Belestünk Anonymus fülkéjébe, amint a Gestát írta, és vad hordák támadásai elől menekített be bennünket a jáki kőtemplomba.

Láttuk Dantét és Beatricét futó bókokat váltani Firenzében, és a reneszánszban mi is – a középkor sötét csuháját levetve – uomo unicók lettünk mellette.

Bemutatott minket Janus Pannoniusnak, és együtt örvendeztünk Pannónia szép dalain. Lovagi tornát vívtunk, és Corvinákat olvastunk Mátyás király udvarában. Balassival bókoltunk Júliának, és vele együtt lovagoltunk Esztergom alá azon a végzetes májusi hajnalon.

Mária Terézia udvarában Bessenyei Györggyel vezettetett körül minket, és hazaérve irodalmi szalonokban hallgattuk a művelt nyugat új dalait. Előttünk került papírra a Bánk Bán, és Kazinczy széphalmi birtokán hallgattuk a neológusok és ortológusok vitáját. A felleg alól feljövő éjjeli holdat mutatta nekünk Huszt váránál, és egy kicsit „országok rongyának” láttuk a könyvtárat Vörösmartyval. Hídavatásra kísértük Arany Jánost, és a kihűlő világ eszkimóihoz mentünk el vele Lucifer oldalán.

Vele és Adyval sirattuk, hogy minden egész elveszett, és vele együtt néztük, hogy úszik el a dinnyehéj. Elmondta nekünk, hogy mit jelent e táj, és azt is, hogy hol lakott Vörösmarty Mihály.

És elmondta nekünk, hogy van Valóság, Művész és Mű, és vagyunk Mi, az olvasók, és mást jelent nekem, amit én olvasok, és mást jelent neked, amit te olvasol, még ha ugyanazt olvassuk is, mert mindannyian különbözőek, egyének, uomo unicók vagyunk.

De mi mindannyian tudtuk, hogy Ő mit jelentett nekünk.

Búcsúzunk Tőled, Mazsola!

                                                                                                                                                 JUBILEUMI ÉVKÖNYV, 2006.